Kerekes Sándort díszdoktorrá avatta a Varsói Közgazdasági Egyetem
Honoris causa degree for Professor Sándor Kerekes
 |
Kiss Károly
|
 |
Amikor közel 40 évvel ezelőtt egyetemünkön diplomát szereztem, a közgazdászképzés fő tárgyai még a metafizika, dialektika, demagógia és retorika voltak. Menet közben váltam közgazdásszá. (Az élethosszig tartó tanulás követelményét tehát már az akkori képzés is belénk programozta.) E 40 év felét az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében dolgoztam le; többnyire az akkori szocialista gazdaságok kutatója voltam, és ahogy bebizonyosodott azok csődje, úgy terjedt ki érdeklődési köröm - egy szélesebb körű szolidaritás jegyében - egyre inkább tágabb környezetünkre, az élővilágra. Így lettem környezetgazdász. Kerek 10 éve okítom a hallgatókat, a maradék 10 évet pedig minisztériumokban töltöttem el (Külügy, Országos Tervhivatal, Környezetvédelmi Minisztérium). Vállalatoknál sem nem dolgoztam, sem nem képezték kutatásaim, tudományos érdeklődésem tárgyát. Ha kicsit fennkölten fogalmaznék, akkor azt mondhatnám, hogy munkás éveimet a közjónak szenteltem, a részérdek, vagy az egyéni profitmaximálás nem érdekelt. (Bár igaz, mostanában sokan gondolják úgy, hogy a társadalmi felelősség a vállalati gazdálkodásban is érvényesíthető.)
Nem hiszek Mandeville-nek, a Méhek meséjét mesének tartom, nem hiszem el, hogy az egyéni érdekek követése a közjóhoz vezet (vagy ahogy Arrow fogalmazott, a közjó nem teremthető meg az egyéni optimumok aggregálásával). Egy olyan közgazdaságtanban hiszek, amely nem kerüli ki sem a negatív, sem a pozitív externáliákat: megfizetteti a felhasznált vagy tönkretett természeti környezetet, és ugyanakkor támogatja a közjavak előállítását. Bünteti a szűklátókörűséget és jutalmazza tágabb környezetünk és a jövő generációk érdekeinek figyelembe vételét (azaz nem engedi diszkontálni a jövőt). A piaci mechanizmus és a profitelv talaján áll, de korlátozza annak érvényesülését a jóléti szférában és a természettel folytatott kapcsolatunkban. A közgazdaságtant nem értékmentes, hanem értékelvű tudománynak tartom, melyből az erkölcs nem száműzhető.
A rendszerváltás idején bábáskodtam a hazai zöld párt megalakításánál (később a Zöld Alternatíváénál) és 1990 óta folyamatosan dolgozom együtt hazai környezetvédőkkel (elsősorban a Levegő Munkacsoporttal) és eurozöldekkel. Felháborít, ha valaki a zöldeket irreális álmodozóknak tartja. Számomra a neoliberális közgazdaságtan jelenti az irracionalitást, a diszfunkcionálissá vált főáramú közgazdaságtan az irrealitást. Kurzusaim ehhez a szemlélethez szolgáltatnak tényanyagot, és talán némi muníciót is a jövőre nézve.
(A fényképen feleségemnek és egy öreg barátomnak magyarázom, hogy milyen rosszul mennek a dolgok a világban, a másik kép saját alkotás.)
Tudományos pályafutás Önéletrajzom Publikációim http://kisskaroly.freeweb.hu
2006. január